Ékszerelmére     Androidő

Oltsd el a lámpát, kicsit hagyd pihenni az agyad lassíts le egy perce ember, leelőzted magad ! Tudod hogy nem tart örökké, hiszen volt már annyi jel, Ami egyszer volt, újra nem jön el. Lehetne bársonyos minden éjszaka de Isten ostoroz, s hajt a vér szaga. Hiába menni kell, a csengő csilingel. Ami egyszer volt, újra nem jön el. Alakja izgató, modern a külseje, jó lenne sejteni, mit rejt a belseje. Hiába faggatom, ő csak annyit felel : Ami egyszer volt, újra nem jön el. Halhatatlan vagy gyönyörű android, otthonod színtelen, szúros szagú aldehid. Műanyag gombokon jajgat egy műköröm. Hiszen te élsz ! Én nem csak működöm. Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból. Illegek-billegek egy csészealjon ülve. Lám a jobbik részem a latrinában landol. Remekül mennek a dolgok magukból kiürülve.

pedofíling

Skatulyákban alszik a város, de kidugja fejét az éjjelei manó. A szerelem átzuhan a falakon, s zavartan azt üvölt, hogy hello. Jaj, csak a szívem, a szívem, a szívem zakatol, egymásnak esnek az égitestek valahol. Ha a holdon dobol egy kobold, álruhában én vagyok, mint kerge lepkék, köribim gyűlnek, a méreten aluli angyalok. Jaj, csak a szívem, a szívem, a szívem zakatol, egymásnak esnek az égitestek valahol.

halleluja

Én má' nem muzsikálok, csak egy jelet adok a gépnek: ő mutassa meg helyettem, ahogyan mozdul bennem a lélek. Kicsit félek, de arra gondolok: vajon mit várok a sorstól, ha hányok az édestől, és izzadok a sóstól. Nem vagyok én részeg, csak hát igen-igen kába. Ha szerelmes az ördög, tudod, ő nem szeret hiába. Most már dobozban, ami fontos, azon lakat és lakat a szádra. Csenben élvezz bele a fürdőkádba ! Egyre csak fújja. Legyen a gépnek halleluja!

libidó

Szökik a gáz, szökik a levegő, tele a tár, ölel a szerető. Úgy a jó, ha nincs semmi rizikó, üres a szív, de hajt még a libidó. Szép az Isten, de annyira idegen, rút az ördög, de nem hagy hidegen. Övé a film és enyém a videó, üres a szív, de még a libidó. Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt a dögre vad hiéna rajt. Ahol a halál parfümillatú, pokolra hív a randevú. Megyek ide és megyek oda, lassan eljutok valahova, ha nem, hát az sem érdekel. Üres a szív és üres a fej, de egy legény ma arról énekel, hogy neki az élet háttal térdepel. Lábtörlőmön üldögél Aladdin. Kezit csókolom madam Heroin. Ma éjjel nekem táltos a viziló. Üres a szív, de hajt még a libidó. Csak a vágy alaktalan sziréna hangja hajt a dögre vad hiéna rajt. Ahol a halál parfümillatú, pokolra hív a randevú.

olé

Szembe' táncol a horizont, lövöm a nyilakat. Talál, nem talál? Talán valahol elakad. Ne, ne, ne, ne beszélj! Remeg a pillanat. Lassan izzik a monitor, annyira figyelem. Olé, olé, olé, olé! Ugorj, idegen! Vörös a lepedő. Lyukak a szíveden.

az ördög magyar hangja

Lobog a hús a csontokon: széllel szemben a képzelet. Csak akkor lennék boldogabb, ha ránk olvadna a mennyezet, és tudnám, hogy te is élvezed. Gyertek, szerelmesek, na rajta, rajta Játsszuk el, hogy van pokol! Nem én vagyok az ördög, csak a magyar hangja. Rendezte: vér és alkohol. Nem veszekszem veled a szerelem zsoldján, én szerettelek, igaz, a magam módján.

hintalógalopp

Hallom a hangodat, érzem az illatod. Alattam hintaló, ölemben csillagok. Nézek az égen át begyulladt szemekkel. Reszket a félhomály, szeress vagy eressz el. Hallom a hangodat, érzem az illatod. Ringat egy hintaló, hatalmas hold ragyog. Falovam nagyot nyerít, egyhelyben vágtatok: kódolatlan égbolt, magányos hintalógalopp.

az otthontalanság otthona

Ha menekülnél, de nincs hova, van a világűrben egy kis szoba, ahol a bánat a súlytalan. Ez az otthontalanság otthona, benne anyád helyett egy mostoha szeretget unos - untalan. Ma éjjel semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem. Nem zavar és nem kavar fel, mindenki boldogan élhet vele: óvszer nélkül fogyasztható biztonságos konzumzene. De a nihil nem idilli állapot, csak lustán basznak az állatok. Valahogy azt súgja az ösztönöm: jobb, ha magamba költözöm.

mennyből az angyal

Fütyürészel a szobádban, már nem hullámzik a plafon, nyugodt a padló, nyugodt a csillár, nyugodt a poszter a falon. Szerelj a húsra vitorlát, és az agyadra izzó trafót, lépj ki a régi öltönyből, hadd röpüljön a hajó! Milyen jó, röpül a hajó! Mikor véget érnek az alibiévek, és a súlyok nőnek a válladon te röpülnél, de örülsz annak, ha valahogy magállsz a lábadon. Ha mész az utcán, rád ugatnak az alibiebek a bár előtt. Nekifeszülsz a végtelennek, és röpülsz már, mer' a cucc bejött. Kutyául kopott a karma: Na, ki az, aki hinni akar ma? Adj egy slukkot a cigidből, szeress belém, te ringyó! A terráriumban az unalomtól felfordult a kígyó. Szerelj a húsra vitorlát, és az agyadra izzó trafót, lépj ki a régi öltönyből, hadd röpüljön a hajó! Nézem a mennyben a csillágrácsokat, néha előveszem a látcsövem lesve a szeretkező párokat, csak rázom, rázom, rázom a ketrecem.

álmatlan dal

Bocs, de nincs erre altató szól hozzám tágra nyílt szemmel egy reggeltől betépett álommanó. Kínálna még, de már nem kell. Hát ez is egy dolog. Ugye, te sem gondolod komolyan? Aludni kéne, de tudod, hogy nem vagyok olyan. És egyre csak, egyre csak szüntelen dörömböl a picinyke motor. Úgy érzem, mintha bennem harcolna Menny és Pokol. átkozott harangok, tücskök, madarak! Hagyjatok! Aludni kell, anékül meghalok. Bárányok gurulnak halkan. Mi újság, álmatlan ember? Képújság illatos vajban. Kínálna még, de már nem kell. átkozott harangok, tücskök, madarak! Hagyjatok! Aludni kell, anékül meghalok. Minden olyan, mintha az volna ami, de mégsem. Hogy tudsz így aludni, mikor tudod, hogy nem alszom én sem. Azért vagy itt, hogy te légy az álmatlan párom. Eleget néztelek, jöhetne már az álom, úgy várom.

unom

Unom a pincért a sarki bárban, unom a tévét a hotelszobában, unoma nőt, aki nem harap, csak karmol, unom az embert, aki mindent összebarmol, unom a káoszt, unom a rendet, unom a zajt, unom a csendet, unom a hóhért, unom a dajkát, unoma  szüzet, és unom a szajhát, unom az elejét, unom a végét, unom a háborút, unom a békét, unom a négert, unom a sárgát, unom a zsidót, és unom az árját, unom a doktort, unom a gyógyszert, unom a szexet, és unom az óvszert, unom a dealert, unom a pápát, a szentelt vizet, és a marihuánát unom a pincért a sarki bárban, unom a tévét a hotelszobában, unom a gitárt, mer' annyira hamis, unom e dalt és magamat is.

Káosz Amigos

zéró dal

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 Zéró ez itt a föld Az ég kék a fű zöld Szép szárazulatok Óriás tengerek Lelkes állatok Kíváncsi emberek Halkan alvó bizarr bazár Nincs ez a bár bezárva már Zöld ember narancs parázs Zümmög-zümmög a lámpadarázs Olyan már mint aki helyből távol Mr. Honnan Lady Bárhol Színes filmek oldal páholy Állatmenhely embertábor Hajnal van és a bárban megint ütött az óra a pincér legyint -Huss, ne álmodj tovább ember Messze van innen az Égei tenger -Tudom -Ha tudod légyszi' menj el a sarki sellő talán rendel -Talán -Mondod lehunyt szemmel… -Ködbe bújok, furcsa reggel

hoppá

Elmentél mire megjöttem így csúsztam ki a szerepből Megjöttél mikor elmentem a semmi néha fáj Azt mondtad hogy a bőröd sikít nem megy ki a fejemből Ártatlanul megpördül a táj Túlvilági fellegek közt szállunk dobokon ülve Izzó szemű szellemekkel flörtölget a szél Egy vicces kedvű fénylő lény szemében elmerülve Megnyugszik itt minden ami fél Van úgy hogy vörös a Hold Van úgy hogy kereket old Húst szorítva bőröd mondja kéne még a jóból Menjünk már az a legfényesebb irány a mennyország Hoppá lángoló valaggal rohanunk ki a pokolból Könnyes szemmel valaki beléd vág

egónia

Kérdeztem de nem vártam Megnéztem de nem láttam Nekifutottam és elszálltam Rámtaláltam és szétváltam Elvártam és eltűrtem Elzártam és megszűntem Megkerestem és eltűntem Visszamentem és elküldtem Az én házam az én pénzem Az én vénám az én vérem Az én az én az én az én képem Lehúzom magam a wc-ben Az én sarlóm az én kertem Az én bolygóm az én lelkem Az én az én az én az én képem Összevarrom és széttépem

fekete lamoure

A varázshegyen innen és a varázshegyen túl Éldegél egy idióta nem olyan nagy úr Nincsen néki senkije és semmije e földön Ő maga a Fekete Lamoure Fekete Lamoure... mirmur... Hajnalgyári munkás ő és igen későn kelő Ha kigyúlnak a reklám fények akkor jön csak elő Szomorú szíveket keres és ha végül talál Fekete kezekkel ölel ő mer' ő a Fekete Lamoure... mirmur... Most megrezzen az égbolt és abból aláhull Egy félvilági szerető Alsóváros alján felborul a fény Fekete a mosolya és fekete a szeme Éjfekete fekete szíve már a bánat eledele Itt a vége, fuss el véle - bocs, hogy van a halál Ez a mese fekete mese Voltál te is ifjonc és bohó Féktelen fekete felhőket betörő Angyalka a világ tetején Most megrezzen az égbolt és abból aláhull Egy félvilági szerető Alsóváros alján felborul a fény

szellő

Pislogsz hogy mi van most hátakkor Tekerjünk nézzük meg belülről Csináljunk bélést a bánatból Vagy inkább vegyük át még egyszer előröl Hét pisztoly hét golyó hét halál A lélek a húsban már alva jár Látom, hogy odabenn áll a bál De milyen jól áll neked ez is jól áll Indul az agy a szív és a tüdő Jó veled mikor csúszik az idő Remeg a hús a csontban a velő Észrevétlenül szalad az idő Megyünk de mégsem közeledünk Tombol a türelem Odakinn kutyák csaholnak vaú De minket elrejt a szerelem A szótlan vágyak hegedűjét pengetve terelem Az álmos embert oda ahol Semmi sem idegen

búcsú az univerzumtól

Elmúlni elbújni mindenütt ott vannak A házak tűzfalán már megalvadt a vér Kietlen kertedben kislámpa pislákol Kezemben szellő és a hajamban denevér Most nézz az égre fel, megannyi csalfa jel Megnéztük közelről mert mi sem hittük el Hogy ez csak ennyi vicc a lenni észre venni Cseszd meg kalandra fel! Elmúlni elbújni mindenütt ott vannak A házak tűzfalán már megalvadt a vér Kozmikus kertedben csonka hold pislákol Kezemben szellő és a hajamban denevér

káosz amigos

Kibukott angyal üvölt az égre Rázza az öklét és közben Festi az arcát fekete-fehérre Szatírok álma szirének völgye Apolló torzó fejetlen Vénusz Táncol az idő körbe-körbe Kiugrom nyomban a földszinti ablakon Hogy mondjam el hogy ördög vagy angyalom Szerelmes ember a sötétben félve Mondja, hogy menjünk a mennybe De szerintem inkább Mexikóba kéne Káosz Amigos vitorlát szélbe Mindenki él, nincs rá igény Hogy pont az idén legyen világvége Kiugrom nyomban a földszinti ablakon Hogy mondjam el hogy ördög vagy angyalom

Fm 66.6

Láttam az ördögöt enni kért Hát adtak neki hordták a vért A kezekben lábak a fejekben tárak Aranyat mértek emberért Rohanó tüzek harcra sarcok Fénytelen szemek beesett arcok A jóllakott még kért - ez rá vall A gonosz meg röhögött teli pofával Néztem az embert egy vírust láttam A föld szívében dögvésszé váltan A jósággal szúrt az öreg mohóság Derűs mosollyal a jövőt kaszáltam Mint Nostradamus ezt mindenki vágta De csukott szemmel csak a reményt hágta A jóllakott még kért - ez rá vall A gonosz meg röhögött teli pofával Nézlek téged és magamat látom Holdfény tőrömet a szívedbe mártom Majd magamba döföm a létet ellököm Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom Mielőtt adnál, te kétszer is veszel A pokol tüzében is győztes leszel Ha eleged van még kérsz ez rád vall A gonosz meg röhöghet teli pofával Halló, itt a Horror rádió Parahírek riadó! Baltaeső bilincs pofon A Sátán maga hatezer lovon Lassan az egész lángra lobban Ostoba szíved lustán dobban... Jaaj

csillagbölcsi

Most elfelejtünk mindent Viccet csinál a részeg Valami csillagközi prérin közben Lángol egy darázsfészek Utána nézek hogy mi van Voltál már igazán fenn Dőltél nyugodtan hátra Az égiek böngészése közben Hánytál papír pohárba Most nálad az idő S mint patak felett a pára Szállnál szerte széjjel Ha egy szellő kapna vállra Tavaszi fáradtság nyári punnyadás Őszi levertség téli állom Abrakadabra csiribú-csiribá Hókuszpókusz ákombákom Kerestem mindent nézem a semmit Találtam mindent látom a semmit Eldobtam mindent érzem a semmit Beláttam mindent őrzöm a semmi

a vascsöves

Simogat a hajnal és simogat a kezed Szeretem a szád és szeretem a szemed Aki bújt aki nem a karomban ébred Az álomból egy másik Szerelem a neved szerelem a neved Eleven a káosz és zavaros a fejed Cserepes a szád és szomorú a szemed Aki múlt, aki nem legyekkel ébred Az álomból egy óriás Szeret a halál mert szerelem a neved